Megkezdődött a hűtő rejtett tartalékainak felélése, és egyre gyakoribbak a na akkor most utoljára és a na majd ha otthon leszek kezdetű mondatok. A kínaiak elkezdtek tökéletesen használhatatlan búcsúajándékokat adni. Menjünk el egy utolsó aperitivora. Mikor fogsz csekkáutolni?

Emlékszel amikor megérkeztél a koliba? Mire emlékszel a crash course-ból? Amikor először láttad a Dómot? Első órád a Bocconin? Neked mi az Erasmus dala? Mi a kedvenc ízed a Gromban? Hol a legjobb az aperitivo? Prada vagy Armani? Hány országból lettek barátaid?

Tényleg hihetetlen, hogy pár nap, és vége.

Kicsit méltatlan vizsgákkal befejezni ezt az időszakot, a koliban jópáran fel is adták őket, inkább buliznak és utazgatnak még egy kicsit. Meg tudom érteni, én is ezt tenném, ha nem lenne kötelező teljesíteni a tárgyaimat. Végnapjainkon nekünk az a szórakozás Csillával, hogy főzünk valamit vagy csak leülünk pletykálni és megiszunk egy pohár Tűzkő Traminit. Ez az egyetlen magyar bor, ami kapható az Esselungában. Szerintem csak mi vásároljuk, hangolódunk a hazaira.

Még három vizsgám van hátra hétfőn és kedden, kedden megérkeznek a szüleim, este búcsúbuli, szerdán hazautazunk, csütörtökön welcome parti, utána karácsony otthon. Ez az érzelmi hullámvasút menetrendje.