Rövid kis beszámoló az elmúlt napok történéseiről. 

Hétvégén a városban maradtam, péntek esti nyitányként elmentünk bulikázni a Magazzini Generaliba (ami egyelőre a no.1. hely, de csak a zene miatt, igazán jó klubot még nem találtunk). Az alapozás igen vidámra sikerült, a pálinka azért helyettesíthető némi grappával, és valami csoda folytán a brutális sort kikerülve simán beengedtek minket, a zene is tetszetős volt, mi kell még? :) Szombaton regenerálódás & fagyizás, vasárnap pedig kultúrprogram: Museo del Novecento és Dóm teteje. A múzeum az erős nyitás után sajnos unalomba fulladt, pedig elég fogékony vagyok a képzőművészetre. Az olaszoknak nyilván érdekes, hogy az avantgárd és a későbbi évtizedek irányzatai hogyan hatottak a nemzeti festőkre, de mivel a képek nem voltak olyan jók, engem kevésbé villanyozott fel, persze érdekességképpen nem volt rossz. 

A Dómban már voltam korábban, szóval amíg a lányok szétnéztek, beültem misére, végülis papíron katolikus vagyok. Érdekes módon beengedtek a hatalmas fényképezőgépemmel, pedig turistáknak tilos az á, de szerencsére megértettem azt a kérdést, hogy misére jössz, és a határozott sí és a lelkes keresztvetés megtette a hatását. :) El tudjátok képzelni, hogy egy katolikus országban, a milánói dómban nem kispályáznak, nagyon szép szertartás volt, egészen magával ragadó volt. Végül pedig felmentünk a tetőre, gyönyörű a város naplementében és éjszaka, főleg az Alpokkal a háttérben igazi tömény giccs. 

Kedden pedig szerveztünk egy magyar vacsit a koliban, fergeteges hangulat volt kolbászos lecsóval, tejföllel és Erős Pistával. Másfél hónap után igazán felemelő, amikor végre nagyobb társaságban is elengedheti magát az ember és nem kell az angolon feszülni. Tényleg jó a bagázs, szóval szinte már olyan volt az este, mint otthon. A kulcsszó persze a szinte.