Hétvégén próbáltam úgy haladni a munkával, hogy vasárnap kicsit ki tudjak szabadulni. Szerencsére jól haladtam, szóval belefért a gyereknap. Reggel kimentünk a Navigli menti régiségvásárba. A csatorna két oldalán nagyjából 3 km hosszan állt a bazár, és a tömegből ítélve fél Milánó tiszteletét tette. Tényleg mindent de mindent meg lehetett ott találni a bútoroktól elkezdve a telefonokon át az ékszerekig, szerintem vagyonokat el tudtam volna költeni. A vásár végén még belefutottunk egy karácsonyi boltba, ilyennel eddig még csak Németországban találkoztam: egy hatalmas áruház teli karácsonyi cuccal a hangulatos és a borzasztó giccs határán egyensúlyozva. 

Ebédelni Milánó legjobb kínai éttermébe mentünk, állítólag mindenki ezt ajánlotta Chinatownban. A hely kívülről semmi extrának nézett ki, sőt inkább lepukkantnak mondható, szóval kicsit elbizonytalanodtunk, de azért beültünk. Többféle tésztát, húst és rizst valamint szószokat rendeltünk, minden zseniálisan finom volt, hülyére zabáltuk magunkat, ráadásul helyi viszonylatokban olcsó volt.  

Délután Hunnyval és Adélaide-dal elmentünk a Triennale Design Múzeumba, ami a Parco Sempionében található. Három kiállítást néztünk meg: milánói design, az arte povera és egy az időről. Ez utóbbi elég furán hangzik, de nagyon-nagyon inspiráló volt, az időt próbálta megfogni különböző megközelítésekben. Sajnos nem lehetett fotózni, pedig szuper dolgok voltak. Akit érdekel az ilyesmi, itt van egy jó videó.

Egyébként hihetetlen, hogy már csak 3 hét van vissza, de tulajdonképpen szinte már most vége a kalandnak. Eléggé nyomaszt a dolog, mert úgy érzem, hogy nem láttam még mindent Milánóból és nehéz lesz elbúcsúzni az itteni barátoktól.