Elég sok volt a teendő, bürokrácia, telefon, bérlet, remélhetőleg a következő napokban már jobban lesz időm sűrűbben és rövidebbeket írni, de most itt van egy ömlesztett beszámoló az utóbbi 3 napról. Próbáltam tematikusan összeszedni az élményeket illetve sokkokat. :)

A koli

Hétfőn este értünk ugye Milánóba, az első délután és este a kipakolással telt, és tegnap sikerült mindent elrendeznem. A koli nagyon pöpec, egy tök cuki hongkongi lánnyal osztom meg az apartmant, ami két hálóból, egy konyhából és egy fürdőből áll. A saját szobám tágas, napos, hatalmas szekrénnyel és íróasztallal, szóval sikerült tök jól befészkelnem magamat. Mivel kb. 250 cserediák lakik itt, minden este zajlik az élet a teraszokon, alapvetően úgy érzem, hogy jó döntés volt ezt választani. Kicsit féltem az elbeszélések alapján, hogy totál kint van a fenében a koli, de egyáltalán nem vészes, 15-20 perc alatt az egyetemen, 30 perc alatt pedig a belvárosban vagyok. Azok után meg se kottyan, hogy nyáron a munkába 45 perc volt az út. :)

Az egyetem

Kedden kezdődött el a suli az olasz kurzussal, napi 5-6 órában, annak ellenére, hogy már tanultam ezeket a dolgokat, eléggé fárasztó. Szigivel egy kurzuson vagyunk, változó lelkesedéssel figyelünk oda, sajnos az amcsikon mindig röhögőgörcsöt kapunk, esélytelen nekik az olasz, vonatkozó rész az Inglourious Basterdsban amikor Brad Pitt próbál olaszul beszélni. Az egyetem egyébként egy hatalmas campus sok épülettel, nem olyan csilivili, mint ahogy a netes videókon látszódott, de vannak jó részei. Például teli van kortárs képekkel, ezt mindig is hiányoltam a Corvinusról. Jövő héten indul be a rendes oktatás, már kíváncsian várjuk, addig toljuk buongiornot.

Az Erasmusosok

Alapvetően mindenki nagyon kedves és nyitott, nyilván vannak szimpatikusabbak, akikkel a közvetítő nyelv ellenére rögtön egy hullámhosszon vagyunk, de alapvetően az üres fecsegés megy. Néha kissé fárasztó ez a szintű felszínesség, mert nehéz átállni, hogy eddig a napjaim nagy részében jó pár igazán közeli baráttal lógtam, és nyilvánvalóan teljesen más jellegű párbeszédeket folytattunk. Illetve a legtöbben 20 év körüli undergraduate hallgatók, de azért szépen lassan sikerül oldódni. Úgy általában a spanyolajkúakkal a legkönnyebb megtalálni a közös hangot, de vannak azért más cimbik is, majd úgyis kialakul, hogy kivel lehet és érdemes hosszabb távon is együtt lógni.

Az olaszok

Borzasztóan körülményesek és illogikusak, mindent minimum fél óra elintézni, ezt nem gondoltam volna. Például diákjegyet a "BKV"-ra (itt ATM a neve) úgy kapunk majd, hogy le kellett adni egy igazolást, hogy a Bocconira járunk, és 10 nap múlva felvehetjük az irodában a jegyet. Vagy nem, bármi megeshet, de addig rendes árú jegyet kell venni. Persze azért hozzák a többi sztereotípiát, sokkal többen utánad cuppognak az utcán, és egyszerűen mindenhol leállnak flörtölni, legyen szó szupermarketről vagy ATM irodáról. A pontosság nem az erényük, a villamos nem teljesen úgy jár, ahogy ki van írva, illetve megesett velem, hogy kértem egy szendvicset a büfében, és drágábban számlázták ki, majd pedig azt mondták a pultnál, hogy végülis azt választok, amit akarok. Egyébként alapjáraton baromi segítőkészek, pláne ha próbálsz olaszul beszélni hozzájuk, akkor ha nem is nagyon tudnak angolul, valami keverék nyelven elmutogatják. 

Milánó

Még nem volt nagyon időm felfedezni a várost, és bár előzetesen kicsit nagyobbra számítottam, mindenesetre első blikkre bejön a hangulat. A belváros nagyon szép, és sok a stílusos ember, valamint imádom, ahogy vegyül az olasz történelem a modern designnal. Az is nagyon tetszik, hogy megvan a nagyvárosi hangulat, de még sincs az a feszülés, mint Budapesten, Magyarországról valahogy hiányzik ez a várostípus. Szóval összességében eddig jó helynek tűnik, de majd amint több időm lesz, jobban felfedezem a várost. Egyébként szinte minden botrányosan drága, az éttermek és bárok horribilis árakkal dolgoznak, viszont a bérlet például olcsóbb, és a szupermarketekben is hasonló árak vannak, mint itthon, csak a megfelelő stratégiát kell választani. Szigi vonatkozó posztja a kidolgozott stratégiáról itt.

ESN-es integráló programok

Tegnap voltunk Italian dinneren, ami úgy nézett ki, hogy bezsúfoltak minket egy étterembe és hordták a középszar pizzát és sültkrumplit. A kezdeti udvariaskodás után Szigivel erőteljesen sikerült ráhangolódni a bár nem ez a tutiság, de 10 eurót fizettünk érte, legalább együk teli magunkat mottóra. :) A tiramisut is mi ettük meg ketten, szóval nem kell minket félteni. Emellett erőteljesen visszaélünk az egyedi anyanyelvünkkel, tehát gátlástalanul fikázzuk az antipatikus arcokat, azt hiszem ez is egy tipikus magyar szokás, vagy mondjuk azt, hogy a szakkoliban túlfejlesztettük a kritikai érzékünket. Mindenesetre sikerült lespanolni pár taggal, akik lelkesen integettek ma az egyetemen, építeni kell a kapcsolatokat. A vacsi után elmentünk még egy bárba, ahol ittunk egy borzasztó Mojitot, de jót dumáltunk, a brazil csajok nagyon szimpik voltak. Ma is van valami bulika, amit én főleg anyagi okokból kihagyok, Siegler kolléga majd gyűjti az ismerősöket, de holnap megyünk az alcoholic treasure huntra és szombaton lesz egy kirándulás a közeli Comói-tóhoz.  

Ennyit mára, holnap megint kurzus egész délután, majd este az itatós bulika, amiben érzek egy V-kategória faktort, de majd meglátjuk, milyen a törzsközönség.