Kicsit régen írtam, sűrű napok voltak. 15-én megjött Anita és Nelli, két szakkolis barátnőm öt napra látogatóba. Bár az idő nem volt velünk végig kegyes, de azért kaptak egy kis ízelítőt Milánóból, a főbb látványosságokat kipipálták, bevittem őket a Bocconira divatórára is, valamint kifogtunk egy elég jó bulikát is. Hétfőn a szobatársam, Tiffany és barátnője főztek kínai vacsit, kíváncsi voltam, hogy mennyire fedi egymást a hazai kínai "kicit cípősz" és az autentikus kínai kaja. Itt voltak még a lányok is, valamint elhívtuk a Pezzotti albérlet lakóit is, a vacsora finom volt, szóval összességében remek este volt. 

Kedden aztán elment A&N, kicsit magamba zuhantam, és arra gondoltam, jó ez az Erasmus, de bárcsak jönne minden héten valaki látogatóba. A helyzet csak súlyosabb lett, amikor hazaértem és a SZISZ25 évkönyv összerázó fejezetével foglalkoztam, majd régi képeket nézegettem, mindezt magyar népzenei aláfestéssel. No de hagyjuk a depressziót, lássuk, mi történt még a héten. 

Szerda reggelire Utolsó vacsorát ettünk, hála Szigi last minute ajánlatának. Hónapokra előre kell foglalni jegyet, negyedóránként csak harminc embert engednek be, szóval van egy kis érdeklődés. A freskó a Santa Maria delle Grazie templom refektóriumában található, és egyszerűen lenyűgöző, azért csak tudott valamit ez a Leonardo mester. A színek, a gesztusok, szimbólumok, a kép szerkesztése, a perspektíva, tökéletes. És tényleg van valami ebben a János igazából Mária Magdolna teóriában. 

Csütörtök este pedig volt egy találkozó magyaroknak a Le Biciclettében. Főleg azokkal volt érdekes beszélgetni, akik már pár éve itt dolgoznak. Alapvetően jó helyeken vannak, de tanulságos dolgokat meséltek, nem egyszerű elhelyezkedni itt sem. Az olaszok szemében mindig is puttó kelet-európai leszel, akinek tízszer keményebben kell küzdenie, hogy fele annyira tartsák, mint az olasz kollégákat, akik semmivel sem jobbak, sőt. Ez nem túl kecsegtető a jövőre nézve, mert néhány év külföldi munkavállalás benne van az ötéves tervben.  Péntek este megint volt egy kis bulika, a CEU-sokkal mentem, és mivel heti egyet engedélyeztem magamnak anyagi okokból, ezért mindent bele kellett adni. :)

Szombaton pedig elmentünk Hannah-val, a német lánnyal a Pinacoteca di Brerába, mert ingyenes volt a belépés. Nem volt egy katarzis, szerencsére a sötét barokk oltárképeken túl volt egy 20. századi tárlat is, csak sajnos elég kevés képpel. Szerencsére Hannah sem kedvelte a barokk giccs képeket, szóval gyorsan átsuhantunk ezeken a termeken. Mindenesetre kellett egy kis kultúra, utána pedig még szétnéztünk a hipertrendi Brera negyedben, és próbáltuk felfedezni a divathét nyomait. Azért jó lenne még ebben az életben eljutni egy menő divatbemutatóra, de nem szakmabelieknek esélytelen a bejutás. 

A legfontosabb hírt pedig a végére hagyom: Tegnap, egy hónap után vettem húst, már hihetetlenül ki voltam rá éhezve. Eddig kimaradt az étrendemből, mert borzasztóan drága, és a menzán is hiánycikk, szóval a zöldséges tészta különféle variánsai a mindennapi betevő. Na de a mai ebéd csirkehús, elmondhatatlanul várom! :)