Az első napok elveszettsége múlóban, egyre otthonosabban mozgok a koli és az egyetem környékén, szóval kezdem elkapni a ritmust. Ma végre felrakták a pénzt a diákigazolványomra, amit egy bankban kellett befizetni (ez nem kicsit mókás, de az olasz körülményesség ugye), szóval tudtunk 4 euróért ebédelni a menzán, hatalmas adag pasta és saláta volt a menü. Vasárnap muszáj lesz előszedni a futócipőmet, mert nem lesz jó vége a sok pizzának, pastának és gelatonak.

Az olaszórák még mindig eléggé ambivalensek, mert jó a tanár, lehetne haladósabb, ha nem lenne 1-2 nehéz felfogású társunk, akiknek mindent de mindent háromszor kell elmondani. Ma sajnos eljutottam arra a szintre, hogy a néha aljas módon becsúszó sziszes felvételi kérdésünkre, a melyik tulajdonságot irtanád ki az emberiségből, egyértelműen rávágnám, hogy a butaságot. :) Azt hiszem, végtelenül gonosz és intoleráns vagyok, de ha pc akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy az alapvető probléma szerintem abból fakad, hogy teljesen más országonként a tanítási stílus, és hozzánk közel áll az olasz, szóval gyorsabban fogjuk a dolgokat. Ettől függetlenül tényleg kemény próbatétel a tanárnak is pár tag.

Tegnap átmentünk a szobatársammal, Tiffanyval Szigiékhez vacsorára. Szigi egyébként egy nagyon édes francia csajjal, Adéllal, valamint a mono- és rendmániás Dzsánpáolóval lakik együtt egy egyetemhez közeli lakásban. Szigi remek vacsit rittyentett, én pedig egy kis pálinkával emeltem az est fényét (a lányok elég elkeseredetten néztek ki, amikor lehúzták), majd beszélgettünk és borozgattunk, szóval jó hangulatban telt az este. Vacsora után elmentünk a "Moszkva térre" (érdekes módon Milánónak nem derogál ez a név) Adélaid csoporttársaival találkozni. Mókásak az olaszok szórakozási szokásai, kedvelik az utcai ivászatot, ami azt jelenti, hogy a bárban vesznek valamilyen italt, amit az utcán fogyasztanak el, közben csoportokba verődve beszélgetnek. Egyébként borzasztóan fancy mindenki, a lányoknál alap a miniruha+magassarkú, a srácok pedig csak és kizárólag hosszú nadrág+ing kombóban nyomulnak, látványosan baromi drága kiegészítőkkel, szóval nem viccelnek, ez tényleg a divat fővárosa. 

Ma este belehúzunk a bulikázásba alla milanese: megyünk aperitivozni, és előszedtem az erőteljesen V-kategóriás kis fekete ruhát. Az aperitivo egyébként egy speciális olasz dolog, leginkább a happy hourhoz hasonlítanám, az a lényege, hogy olcsóbbak az italok és kapsz vacsorát is, és mindezt egy meghatározott összegért (9-10 euró).

Holnap pedig kirándulás a Comói-tóhoz! :)