Mivel eddig nem sok szó esett arról, hogy egyetemre is járok, ezért egy kis mese a Bocconiról, a tárgyaimról és a közegről. 

Az egyetem

A régi épület építészeti stílusa erősen a börtön-kórház vonalon mozog, de az új épület jól néz ki, építészeti díjat is nyert. Ami nagyon tetszik, azok a kis tanulófülkék minden szinten, amik már két hete teli vannak szorgalmasan tanuló diákokkal (ez akár egy intő jel lehetne :)). Illetve azt már szerintem írtam, hogy minden teli van aggatva kortárs képzőművészeti alkotásokkal, amik tényleg jók, szóval ez elég inspiráló. Viszont van pár dolog, ami teljesen vállalhatatlan: Az egyik a könyvtár, ami nagyon '80-as évek, avittos polcsorok és társai, szóval becsüljétek meg Corvinusosok a hiper-szuper könyvtárunkat. A másik az a gépterem, borzasztóan körülményes bejutással és borzasztóan lassú gépekkel, szóval inkább cipelem magammal mindig a netbookot. Végül pedig a toalett-helyzet, na ezt nem akarom részletezni, de szerintem nem európai.

Az emberek

A Bocconi magánegyetem, pár milliós tandíj félévente, szóval nem kicsit burzsuj a csapat. Eddig azt hittem, hogy a Corvinuson vállalhatatlan rongyrázás megy, hát ahhoz képest ami itt megy, az semmi. A tipikus Bocconis diák megérkezik a Vespa robogón vagy a saját kocsijával, Prada és LV táska, valamint iPhone/Blackberry Macbookkal alap. Legtöbb ember nagyon elegánsan jár egyetemre, vagy ha lazábbak is, akkor max a szalonrocker stílust engedik meg maguknak. Ha valaki rövidnadrágban vagy flipflopban nyomul, az tuti cserediák. És természetesen kifogyhatatlan készleteik vannak Ray-Ban napszemüvegekből. Szóval nagyon adnak a külsőségekre, példának itt egy iskolatársam blogja, és ilyen csajból nem egy van. http://www.theblondesalad.com/

Az oktatás

Financial Times 26. hely 2011-ben, és évek óta hasonló helyezéseket ért el, szóval várható volt, hogy nem nagyon hibáznak. 4 tárgyat vettem fel 30 kreditért, elég változatosra sikerültek: Cultural heritage and arts market workshop, International Corporate Finance, Management of Fashion and Luxury Companies és Strategic Marketing. Minden tárgyamból két órám van hetente, a kulturális menedzsmentből pedig négy, ami lehetőséget ad arra, hogy mélyebben átvegyük az anyagot. A tanárok nagyon felkészültek, van íve a tematikának, az előadásokat aktualizálják, szóval összességében elég profik, bár gondolom meg is vannak fizetve rendesen. Színvonalában olyan, mintha lenne négy szakkolis kurzusom, bár mondjuk ezekre is legalább annyit kéne készülni, elég érdekes tanulmányokat töltenek fel a tanárok. Kis leírás a tárgyaimról:

• Cultural heritage & arts market: Egyelőre arról tanulunk, hogy hogyan működik a művészeti piac, mi befolyásolja az árat, kik a szereplők, honnan hova mennyi pénz és miért áramlik. A félév második részében pedig múzeummenedzsment lesz, már alig várom. Két pasi tartja az órát, az idősebb professzor az elszállós művész arc, de azért nagyon képben van, általában a saját kutatásait prezentálja a témában. Mindig lelkesen hív minket, hogy menjünk vele művészeti vásárokra, ő nagyjából ezeken tölti a fél életét, szerintem Torinóba elnézek majd. A másik prof pedig egy tetovált kopasz ürge, aki Velence legújabb gigászi múzeumprojektjének az egyik vezetője, szóval nem kicsit közelről látja a professzionális múzeummenedzsmentet. 
• International Corporate Finance: Rettegtem tőle, de mellette szólt, hogy otthon elfogadják, és a Bocconi elsősorban a pénzügy oktatásáról híres, szóval megtartottam. Egyelőre úgy tűnik, jó döntés volt, mert elég érdekes dolgokat tanulunk, és mindent nagyon körültekintően elmagyaráz a prof. Szóval kicsit jobban értem most már, hogy mi folyik a pénzügyi világban. A tanár úr megér egy misét: Mr. Élérevasaltsármosbankárúr nagyon durván pörög este fél hatkor is, fel-alá mászkál, kérdez, aktuális példákat hoz, special skill még a másodperc törtrésze alatt keresztárfolyam számítás. Az ingjeit pedig szerintem valami profi helyen géppel vasaltatja, ember erre nem képes. 
• Mgmt of Fashion & Luxury Companies: A divat-és luxusipar működését vesézzük ki, alapvetően ez elég nagy bullshit, de a tudományosabb fajtából. Ha gyenge lábakon is, de azért alá vannak támasztva azok a business modellek, amikkel foglalkozunk. Mindig is érdekelt a divatipar (egyébként rájöttem, hogy anyukám rontott el, 7-8 évesen speckó pesti boltokból öltöztetett és varrónőhöz jártunk), szóval nagyon élvezem az órát, itt is rendkívül jó a prof asszony. 45 körül lehet, de simán elmegy 35-nek is, természetesen a legújabb divat szerint öltözik, és mindig nagyon összeszedett. A csoport projekt részeként pedig a Dieselnek kell tervezni férfi bőrápoló terméket. 
• Strategic marketing: Az egyetlen marketinges tárgyam, de ez elég komplex és átfogó. Tulajdonképpen a marketing terv részeit vesszük végig, és év végére nekünk is elő kell egyet állítani. Az órákat felváltva tartja egy nő és egy pasi, akikre azt mondanám, hogy mókásak, vagy próbálnak azok lenni, de nem értem minek, persze közben ők is vérprofik. Az új megközelítésnek megfelelően a marketinget mint egész vállalaton átívelő szemléletet tárgyalják, baromi jó keretet és rendszert ad az eddigi tudásomnak. Sok újat nem mondanak, de ez a megközelítés tényleg nagyon szemléletformáló. Ezen az órán olaszok a csoporttársaim a beadandónál, akik egyelőre nem aktívak, szóval a héten fenékbe lesznek billentve.  

Hétvégén voltunk a Cote d'Azuron, majd hamarosan írok róla egy kis beszámolót. Tegnap padlizsánkrém gyártás volt, és kicsit most visszaveszek a tempóból, tanulni is kellene, és valószínűleg a városban maradok hétvégére, mert még bőven van látnivaló.