Nagy nehezen elbúcsúztam a barátoktól és a kollégáktól, most már itthon vagyok és pakolászok. A szobám olyan, mintha cunami söpört volna át rajta, fogalmam sincs, hogy hogy lesz ebből rend és összeszedettség. Hatalmas szerencse, hogy kivisznek kocsival, a repülő esélytelen lenne. Próbálom átpörgetni, hogy mi az ami még kellhet, és venni kell még/be kell pakolni. Kíváncsi vagyok, hogy ez vajon csak az én mániám, hogy úgy viselkedek, mintha a világ végére mennék, ahol nincs pl. kontaktlencse folyadék, ezért mindenképp venni kell még itthon...? Ebből is csak az látszik, hogy csutkán vidéki vagyok. :)

Próbálok olasz slágerekkel hangolódni az útra, valamint lapozgatom az útikönyveket, tervezem a félévet, jó pörgős lesz. :)