Tegnap a szinte már összeszokott hármasfogat valamint Adél egyik francia ismerőse, Ann Sophie (aki egy ügyvédi irodában gyakornok) felkerekedtünk kocsival és elutaztunk a Milánótól kb. 70 km-re levő Comói-tóhoz. Szuper jó, hogy Adél elhozta a kocsiját, így mégiscsak gyorsabban és olcsóbban odaérünk bárhova. Először Comóban álltunk meg, ami a legnagyobb üdülőváros a tó mellett, de a turizmus mellett fejlett ipara is van. Nagyon helyes kis főtere van, a kötelező dómmal és egyébként eléggé érdekes építészete van, alapvetően az észak-olasz stílust tükrözi, de egyes elemekben felfedezhető az osztrák és svájci hatás is. 

A tó az Alpok hegyei között húzódik és a jég formálta, tehát elég vad a táj. Elképesztően gyönyörű, ahogy a hegyek magasodnak a tó fölött, és tükröződnek a tó vizében. A nyaralók pedig a hegyek oldalában elszórva. 

 Como után útnak indultunk a szerpentineken Bellagioba, ami a fordított Y alakú tó közepén fekszik. Teljesen egyedülálló, ahogy pálmafasor húzódik a part mentén, a túloldalon pedig a hegyek magasodnak. Leültünk a mólóra, a lábunkat a vízbe lógattuk, és arról beszélgettünk, hogy napokig ott tudnánk üldögélni és nézni a tájat. Hazafelé pedig megálltunk még a parton egy helyen, ahol tudtam egyet úszni. Olvastam, hogy kicsit szennyezett a víz, de sebaj, egyelőre nem nőtt két fejem. :)

Este elmegyünk futni az egyik hongkongi lánnyal, kicsit betesz a pasta-pizza-gelato háromszög, szóval valószínűleg egy edzőtermet is kell keresnem.