Lassan megkezdődik a nagy kaland, már számolom az utolsó napokat Budapesten.

Vasárnap megleptek a barátok egy spontán búcsúbulival, elég szuper volt. :) Számítottam rá, hogy lesz valamikor, de hogy pont akkor... szóval gyanútlanul átugrottam Orsiékhoz az albiba, erre ott volt mindenki, borzasztóan meghatódtam. Kaptam ajándékba mindenféle apróságot, ami a túléléshez szükséges, a csokieurón át a vérvörös rúzsig, szóval már csak vigyázni kell magamra. A bulika egyébként eléggé V-kategóriásra sikerült, mindenki hozta a formáját. :)

Még jó pár teendő várat magára, sajnos munka mellett kicsit lassabban őrölnek a bürokrácia amúgy is lassú malmai. A koleszt szerencsére sikerült elintézni, a tárgyakat felvettem, még a learning agreementtel lesz pár köröm, illetve nagyon át kell még gondolnom az életemet, hogy mi mit kell magammal vinnem.

PS. A blog nevéről pár mondat: Az Amarcord a zseniális Fellini egyik legismertebb filmje, amiben fiatalkori emlékeit örökíti meg. A cím egyébként az olasz io mi ricordo (emlékezem) tájnyelvi változata. Szóval innen a név. ;)