Kis színes hírek a hétvégéről, hogy mit művelek az utolsó napokban. Absztrakt: Átmentem vegetatívba, eszek és tanulok.

Péntek este elmentünk páran a koliból aperitivózni a Maya nevű helyre. Mondták már páran, hogy jó hely, de minden várakozásomat felülmúlta. 8 euró a beugró, a koktélok zseniálisak, a kaja pedig isteni. Minden volt a ráktól elkezdve a gnocchin át a pacalig, a végén pedig gyümölcssaláta. Ja és a legjobb, csengővel jelezték, amikor megérkezett a frissen kisült hal. A legjobb aperitivo Milánóban, kár, hogy csak most fedeztük fel.

Szombaton pedig elbúcsúztunk Adélaide-tól, aki vasárnap Lyonba. A búcsú tiszteletére Szigi rittyentett egy kis borjúpaprikást. Annyit mondok, hogy szerintem olyan volt, mint anyukám főztje, és aki már evett nálunk, az érti mire gondolok. Csillával már ötleteltünk azon, hogyha hazatértünk, akkor szervezünk egy vacsoracsatát a milánói elitosztag körében. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy meg kell csinálni. Egyébként ez volt az első búcsú, és mit is mondjak, nem lesz ez egyszerű. Az a jó, hogy Adél elvileg jön majd a tavaszi szünetben látogatóba, szóval hamarosan újra látjuk.

Tanulás frontján jól haladok, az utóbbi három nap kulcsfogalma az árazás. Hétvégén kötvényt és részvényt áraztam, ezért ma kicsit ki akartam kapcsolni, elkezdtem a művészeti piacokat. Erre miről szól az egyik feladott könyv? Műtárgyak árazása. Valószínűleg akkor vettük, amikor egy hetet kihagytam ebből az órából. Baromi érdekes, de még egy ilyen és sírok.