Ma van egy hónapja, hogy kint vagyok itt Milánóban. Tényleg mintha csak egy pillanat lett volna, olyan hirtelen történt minden, és valószínűleg az is torzítja az időérzékelésemet, hogy itt még szinte nyár van. Napközben 25-30 fok és melegek az éjszakák is, miniszoknyában lehet flangálni, pedig szeptember vége van. 

Egy hónap tökéletesen elég volt arra, hogy rájöjjek arra, hogy a klasszikus Erasmus-életmód nem nekem való. Ez nem azt jelenti, hogy nem bulizok és kirándulok, csak amit a helyi diákszervezetek próbálnak Milánó-élményként eladni nekünk, az nem igazán kóser. Szerencsére ma este találtunk végre egy jó szórakozóhelyet, szóval bizakodó vagyok, hogy most már egyre inkább megtalálom a számításomat ebben a városban.

Emellett kezd bennem formálódni az a dolog, amit nagyon vártam ettől a félévtől, tehát kettőt hátralépni, és kellő távolságból szemlélni magamat és környezetemet, az elmúlt éveket és megkeresni a lényeges pontokat. Ez most valószínűleg rosszul hangzik, de aki hasonló pörgésben volt vagy van, az tudja mire gondolok, szóval már évek óta nem volt időm a saját gondolataimat és céljaimat rendezgetni. Tulajdonképpen most egy élet-értékelős-vakációra küldtem magamat, aztán most már fel kéne nőni. Kicsit csendesebb és befelé figyelő lettem, rengeteg dolog tisztul, amit az utóbbi időkben éltem meg, és tulajdonképpen nem is volt időm vagy csak puszta makacsságból nem akartam feldolgozni.

Rettenetesen hiányoznak arcok, mosolyok, gesztusok. Főleg olyankor nehéz, amikor egy szituációban pontosan tudod, hogy mit mondana az a másik, de mégsincs melletted. Olyan apróságok hiányoznak, mint a lányok szuszogása, meg amikor hajnali 1 és 2 között mindig kitört az őrület a 204-ben. Egy ilyen óráért ölni tudnék. Az abszolút repülések, a nagy lélekelemzések vagy csak egy-egy kedves szó, érdeklődő kérdés. És persze hiányzik a hátországom, a mindig és rendületlenül támogató család az ólmeleggel.

Szóval összességében nagyon jó volt az első hónap, de nehézkes ilyen mértékű beágyazottságból kimozdulni. Vagy csak nem igazán akarok, de hát miért is kellene...?

Szerző: vdorka  2011.09.29. 04:57 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amarcord.blog.hu/api/trackback/id/tr193264163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FEszter 2011.10.03. 18:51:06

Az ilyen pillanatok/időszakok miatt mondod majd a végén igazán azt: nagyon megérte.
Hajrá, kitartást! Az itthoni dolgok pedig nem fognak elfutni, ezt garantálom! :)
süti beállítások módosítása